Esztétika – Mi végre?
Művészet és kritika
Az Esztétika – Mi végre? konferenciasorozat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete esztétika szakos mesterképzéses és doktorandusz hallgatóinak kezdeményezéséből született. Az immár hagyománynak örvendő eszmecseréken az esztétikáról és a művészetről gondolkodunk – miként beszélhetünk egy műalkotásról, miben állnak az esztétikai tapasztalat sajátosságai, s hogyan ragadható meg mindez tudományos igénnyel? 2016. májusában a művészet és a kritika relációja került megvitatásra.
A kritika fogalmát széles értelemben vesszük: a Schlegel-fivérek nyomán “alkalmazottan”, és “önmagáért valóan” is. Művészetbölcseletként, társadalom- és ízlésítéletként, műalkotásként. Vagy, Croce kifejezésével a művészet “inverzeként”, ekhóként, amely a művet legitimálhatja, elvetheti, “kisemmizheti” vagy elő is állíthatja.
Meddig terjed a kritika befolyása? Mondhatjuk-e, mint Gentile, hogy a műalkotás aktuális léte a kritikában van? S van-e olyan kánon-, vagy elméletképző ereje, hogy a művészet történetét a stílusok kritikájaként, s a stílusokat egymás bírálataként írhassuk le?
A Laokoón a konferencián elhangzott előadások egy részét bővített, szerkesztett változatban közli.
Horváth Márk – Lovász Ádám: Az absztrakció kiemelkedése – A digitalizáció anti-esztétikája
Kintli Borbála: Megtörni a morajlást
Kőszeghy László: A Hős és az Úriember – Baltasar Gracián és Lord Shaftesbury ízléselmélete
László Laura: Belemerülni a tavakba – a geokritikai módszerről
Takács Dániel: Esszé, forma, kritikus – a fiatal Lukács György esszéi